Egyszer majd eljön

az a pillanat,

mikor csendes alázatunk

ölébe hajtja fejét

az ifjonti,

lázas akarat


Megtér majd bennünk

a gyász, a bánat,

s elfogadjuk

a végtelennek tűnő,

magányt őrző,

fénytelen éjszakákat


Kiold majd szívünkben

a könnyekké könyörült

görcsös harag,

s békét teremt lelkünkben

az évek nyomán járó

tapasztalat


Megnyugvást kap akkor

ezernyi gyötrő kétség,

s ˝miért˝-ek válaszait

tartja majd

a meghajlott vállunkon

pihenő elégség
  

Megosztás a facebookon

Ha elférnél a tenyeremben,
Mert oly kicsi lennél,
Nagyon vigyáznék rád,
Onnan le ne essél.

Megvédenélek mindentől,
Hogy ne bántson semmi,
A széltől is megóvnálak,
Hogy ne tudjon el vinni.

Csak szépet mondanék,
Rossz szavat sose hallj,
Szeretetem védene meg,
Ne érjen semmi baj.

Szemed elől takarnám
Az egész világot,
Ne lásd hogy mivé vált,
Mit isten alkotott.

De az éjszakát mutatnám,
Hogy lásd a csodás holdat,
Kedvesen mesélném,
Hogy mit hozhat a holnap.

     Megváltoztatnám a világot,
Hogy sohase féljél,
                                        Ha elférnél a tenyeremben,                                                  Mert oly kicsi lennél.  

  

           

Megosztás a facebookon