Kommentek
Egyszer majd eljön
az a pillanat,
mikor csendes alázatunk
ölébe hajtja fejét
az ifjonti,
lázas akarat
Megtér majd bennünk
a gyász, a bánat,
s elfogadjuk
a végtelennek tűnő,
magányt őrző,
fénytelen éjszakákat
Kiold majd szívünkben
a könnyekké könyörült
görcsös harag,
s békét teremt lelkünkben
az évek nyomán járó
tapasztalat
Megnyugvást kap akkor
ezernyi gyötrő kétség,
s ˝miért˝-ek válaszait
tartja majd
a meghajlott vállunkon
pihenő elégség